Diego életének nagy részében a San Diego-i állatkertben nevelkedett, majd 1977-ben indították útjára a Galápagos-szigeteken, hogy részt vegyen a Galapagos Nemzeti Park tenyésztési programjában és megmentse a faját a kihalástól.
Ekkor mindössze két másik hím és további tizenkettő nőstény volt már csak életben a területen,
és az óriásteknősöket (Chelonoidis hoodensis) a Természetvédelmi Világszövetség a faj természetvédelmi státuszát a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolta. A nyolcvan kilós és mintegy kilencven méter hosszú (kinyújtózva eléri akár a másfél métert is) szárazföldi teknős végül „teljesítette küldetését".
Az óvatos becslések szerint több mint nyolcszáz kisteknőst nemzett, amely a hihetetlenül gazdag biodiverzitással bíró Galápagos-szigeteki populáció mintegy 40 százalékát teszi ki.
Diego ma már száz éves és körülbelül ötven éve „végezte a feladatát", így végre „nyugdíjba mehet"
– tette közé Paulo Proano, Ecuador környezetvédelmi minisztere a Twitteren, hozzátéve, hogy a fajának megmentője mellett még további 25 óriásteknőst küldenek hamarosan Espanola távoli, emberek által nem lakott szigetére. – Miután évtizedek óta fogságban szaporodtak, megmentették a fajukat a kihalástól.
Az állatokat Espanola „tárt karokkal" fogadta, ám a szállítás előtt még vár rájuk egy rövid karantén, hogy a szakemberek megbizonyosodjanak arról, hogy semmiféle fertőző betegséget nem visznek haza.